A magyar állami Zeneműkiadó Vállalatot, a(z) Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMPEMB) jogelődjét 1950. július 1-jén alapították.
Előzmények
A zeneműkiadásnak nagy hagyománya van Magyarországon. A legrégebbi cég, a Rózsavölgyi és Társa 1850-ben kezdte meg működését; száz éven át a legjelentősebb hazai zeneműkiadó volt, amely az évtizedek során gazdag és színes katalógust épített fel. A 20. század elején Bartók és Kodály első kiadója volt, és bár a két nagy zeneszerző az 1910-es évek után műveik kedvezőbb külföldi terjesztésének reményében külföldi kiadókhoz szerződött, a két világháború között a Rózsavölgyi maradt számos kiváló magyar zeneszerző, többek között Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Lajtha László kiadója és műveinek terjesztője.
A 19. század végén új kottakiadó cégek alakultak: 1889-ben a Rozsnyai Zeneműkiadó és 1893-ban a Bárd zeneműkiadó. A Rozsnyai kiadó főként a zenepedagógiai művek és
a zenei könyvek kiadásában jeleskedett (Bartók világhírű Gyermekeknek című sorozata is náluk jelent meg először), a Bárd a klasszikus és a népszerű művek kiadását szorgalmazta. Az 1930-ban alakult Magyar Kórus és a két háború között működő több más kiadó a kórusművek, elsősorban az egyházi kórusok kiadására szakosodott. Ők adták ki elsőként Bartók Gyermek- és nőikarait és Bárdos Lajos legtöbb kórusművét. Az említett kiadókon kívül a két háború között virágzó könnyűzenei cégek is alakultak (Nádor, Csárdás).
A kommunizmus és a szocializmus évtizedei (1950-1990)
Magyarországon 1948–1949-ben zajlott le az úgynevezett kommunista hatalomátvétel, ami súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járt. Az egyik legelső és legnyilvánvalóbb változás a magánszektor kiiktatása volt – az állam központi rendeletet adott ki a magánvállalatok állami vállalatokká alakításáról. Az említett zeneműkiadókat ebben az időben államosították. Önálló tevékenységük megszűnt, vagyonuk, valamennyi szerződésük és kötelezettségük egyetlen állami céghez, az 1950-ben alapított Zeneműkiadó Vállalathoz került. Az államosított kiadók katalógusainak koncentrációja jelentős erőt adott az új magyar zeneműkiadó indulásának. A 20. századi magyar klasszikusok művei olyan szakmai tőkét jelentettek, mely mindmáig érezteti a hatását. Az állami vállalat tekintélyes készlettel kezdhette meg tevékenységét az ötvenes években, képes volt katalógusát folyamatosan bővíteni és a zenei élet igényei szerint alakítani. A Vállalat nemcsak az első négy évtizedben, hanem az 1989-90-es gazdasági és politikai rendszerváltásüzleti kihívásai ellenére is versenyképes maradt.
Működésének első tizenöt esztendejében a Zeneműkiadó Vállalat egyetlen feladata a hazai piac ellátása volt. A gyorsan fejlődő nemzeti zeneoktatáshoz kínált kottákat, könyveket adott ki zenészeknek és zenekedvelőknek, továbbá számos kortárs magyar művet jelentetett meg. Az üzleti tevékenységet ebben az időben szigorú szabályokhoz kötötték: a kiadói terveket az állam hagyta jóvá és az állam fizette. Mindazonáltal e tizenöt év hozama nem volt rossz: megszületett az a zenepedagógiai kottakatalógus, amely a magyar zeneoktatás alappillére lett. Ugyanezen években, mivel nem léteztek pénzügyi és terjesztési gátak, igen magas szintű könyvszerkesztőségi tevékenység folyt a kiadóban: színvonalas zenei lexikonok, szakkönyvek és ismeretterjesztő kötetek jelenhettek meg. Az irodalmi szerkesztőség munkája ezekben az években nagyban hozzájárult a magyar zenetudomány megerősödéséhez. A zenei könyvkiadás virágkora a 70-es években is folytatódott.
Közben, a 60-as évek végén Magyarországon megújultak a gazdasági irányítás elvei és módszerei. A változás lényege az volt, hogy az állami tulajdonú vállalatokat gazdasági függetlenségre kényszerítették. Az állami zeneműkiadó esetében világossá vált, hogy a hazai piac egyedül nem lesz képes eltartani a vállalatot, így egyre nagyobb jelentőséget kapott a zeneművek exportja. A háború előtti kisebb kiadók katalógusainak összevonása ebben nagyon hasznosnak bizonyult. A tapasztalt zenetanároknak, a magas színvonalú kottagrafikának és végül, de nem utolsó sorban a külföldön élő és működő magyar zenepedagógusoknak köszönhetően az 1950 után megjelent új pedagógiai kiadványok külföldön is elismerés övezte.
A 70-es és 80-as években cég az úgynevezett szocialista piacon belül vezető pozíciót szerzett, annak ellenére, hogy évszázados hagyományokkal rendelkező vállalatokkal,
például a lipcsei Peters kiadóval kellett versenyeznie, amely egyébként ekkor szintén állami ellenőrzés alatt állt. Ugyanebben az időben a Vállalat a nyugati piac számára is fontossá vált és jelentős külföldi szerződéseket kötött. A zenei könyvkiadás magas színvonala töretlen maradt és csaknem változatlan intenzitással folytatódott, bár a kottakiadás nagyobb szerepet kapott.
1989-ben a Zeneműkiadó Vállalat, külföldi szerződéseinek könnyebb kezelése érdekében nevét Editio Musica Budapestre (EMB) változtatta.
A változások évtizedei: privatizáció és nemzetközi jelenlét (1990-2017)
Az 1989–1990-ben bekövetkezett nagy szociális, politikai és gazdasági változások nem érték felkészületlenül a kiadót, amely képes volt viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodni a szabadpiaci feltételekhez. A kilencvenes évek elején bekövetkező válság és a drasztikus változások (a szocialista országok piacának összeomlása és elvesztése, a gyorsuló infláció, a hazai cégek eladósodása, a pénzforrások teljes megszűnése stb.) nem rendítették meg a cég gazdasági egyensúlyát. Mivel az oktatási anyagok kiadását az állam továbbra is támogatta, a nemzetközi hírű magyar zenetanítást szolgáló kottakiadás menete változatlan maradt. A korábban megkötött nyugati szerződések garantálták a folyamatosságot, sőt az export is nőtt. A stabilitásért azonban nagy árat kellett fizetni: drasztikusan csökkent a könyvkiadás és a kortárs magyar művek kiadása.
A már említett feltételeknek köszönhetően a 90-es évek elején, amikor a magyar kormány megkezdte az állami vállalatok privatizációját, több nyugati befektető is érdeklődött az Editio Musica Budapest iránt. Az EMB privatizációja 1994-ben történt meg, amikor az olasz Casa Ricordi kiadó a magyar cégben többségi tulajdonrészt vásárolt. Később a Ricordi és vele az EMB is a német Bertelsmann Csoport kezébe került, és az Editio Musica Budapest a Bertelsmann Music Group (BMG) része lett.
2006-ban a Bertelsmann eladta zeneműkiadói részlegét a Universal Music Groupnak, így az EMB a Universal Music Publishing Group (UMPG) tagja lett, amely a világ legnagyobb és legsokoldalúbb zeneműkiadója. A kiadó neve ebben az időszakban Universal Music Publishing Editio Musica Budapestre (UMPEMB) változott, és ettől kezdve saját katalógusának terjesztése mellett képviseli Magyarországon a Universal Music Group teljes popzenei katalógusát, valamint alkiadóként a klasszikus kiadói csoport (Durand-Salabert-Eschig, Casa Ricordi, Ricordi Berlin, Ricordi London, Ricordi New York, Decca Publishing) repertoárját is.
2017-től napjainkig
2017 szeptemberében a Universal Music Publishing Group leválasztotta az UMPEMB gyártási is kottaterjesztői részlegét, s ezt a tevékenységet átadta az ugyanebben az évben alapított Editio Musica Budapest Zeneműkiadónak (EMBZ). Az új cég egyúttal jogutódként átvette a több ezer zenepedagógiai kiadvány, a Liszt és Bartók összkiadások kiadói szerződéseit és emellett megkezdte önálló zeneműkiadói tevékenységét a jogutódként átvett katalógus bővítésével.
Az EMBZ feladata a saját és a UMPEMB kottáinak gyártása és terjesztése, valamint új zenepedagógiai kiadványok kiadása. Ezzel a tevékenységgel fenntartja a magyar zeneiskolák kottával való ellátását, biztosítva a nemzetközileg elismert magyar zenepedagógia működését, ugyanakkor eljuttatja a UMPEMB és saját kiadványait valamennyi zenei kultúrával rendelkező országba. Liszt Ferenc műveinek összkiadásában eddig 62 kötet jelent meg, a Bartók kritikai összkiadás eddigi 10 kötete pedig világszerte méltóan képviseli a magyar zenetudományt és kottakiadást.
A jogvédett 20. századi és a kortárs zenei művek az addigi nevén tovább működő Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft (UMPEMB) kezelésében maradtak.
A UMPEMB fő tevékenysége továbbra is a 20. századi és a kortárs zenei művek katalógusának kezelése, bővítése és promóciója, a szerzői jogok kezelése, valamint a zenekari anyagok kölcsönzése maradt. Hetvenöt éves múltjával és a közel kétszáz éves magyar zeneműkiadás örököseként, az utóbbi száz év magyar zeneszerzése kimagaslóan leggazdagabb katalógusának kezelőjeként az UMPEMB továbbra is arra törekszik, hogy vonzó és elismert partnere legyen valamennyi zeneszerzőgeneráció képviselőinek, műveiket bel- és külföldön egyaránt sikerre segítse. UMPEMB továbbra is tartja vezető üzleti pozícióját a magyar zenei életben: kölcsönzi a saját katalógusba és alkiadóként a (2021 óta Classics & Screen néven működő) UMP cégcsoport katalógusaiba tartozó zenekari és színpadi művek szólamanyagait Magyarországra és a környező országokba. Ezen kívül a legtöbb más neves külföldi zeneműkiadó kölcsönanyag katalógusát is az UMPEMB képviseli, s ezáltal a magyarországi kölcsönanyag forgalom 90%-át kezeli. Popzenei üzletága nemcsak a Universal Music Group teljes popzenei katalógusának képviselete, hanem a cégcsoport Production Music film-kísérőzene könyvtárának (UPM) magyarországi értékesítése is.