Ránki György

Ránki György művészetét stilisztikai sokféleség jellemzi. A magyar népzenének, illetve más népek zenei folklórjának egyéni alkalmazása egész életművében megfigyelhető. Emellett gyakran él a legkülönfélébb zenei korszakok és stílusok megidézésének atmoszférateremtő erejével. Karakteres ötletekben gazdag kompozíciói fölényes mesterségbeli tudásról árulkodnak. Kivételes ábrázolókészsége, valamint a groteszkhez, az ironikushoz vagy éppen egzotikushoz való különleges érzéke korának egyik legkiemelkedőbb színpadi szerzőjévé avatta. Operák, színpadi kísérőzenék, oratorikus, egyéb vokális és instrumentális kompozíciók mellett számos filmzenét is írt.

Életrajza

Ránki György 1907. október 30-án született Budapesten. 1926 és 1930 között Kodály Zoltán zeneszerzés-tanítványa volt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően Lajtha László vezetésével a budapesti Néprajzi Múzeumban, majd 1948-ban és 1949-ben Párizsban, illetve Londonban etnomuzikológiai tanulmányokat folytatott. 1947 és 1948 között a Magyar Rádió zenei osztályát vezette. 1949-től szabadfoglalkozású zeneszerzőként működött. 1992. május 22-én hunyt el Budapesten.

Díjak kitüntetések

Erkel-díj (1952, 1957), Kossuth-díj (1954). Érdemes művész (1963), Bartók-Pásztory-díj (1987), Kiváló művész (1987). Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992).