Hírek

Eötvös és Elia ázsiai premierjei Boon Hua Liennel

Eötvös és Elia ázsiai premierjei Boon Hua Liennel

Boon Hua Lien szingapúri karmester az Egyesült Államokban tanult, éveket töltött Európában, mint másodkarmester Katowicében és az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja Budapesten, mielőtt visszatért hazájába, ahol a maga alapította Wayfarer Sinfoniettát és a Yong Siew Toh Konzervatórium kortárs zenei együttesét, az OpusNovust vezeti. Októberben és novemberben az UMP Editio Musica Budapest két kompozíciójának ázsiai ősbemutatóját vezényli: Eötvös Péter Dialog mit Mozartcímű kompozíciója a Hong Kong Sinfoniettával, Alessio Elia Octetje pedig az OpusNovusszal hangzik el. A karmestert kérdeztük.

Miért választotta ezt a két művet?

Amikor debütálásra hívott a Hong Kong Sinfonietta, kifejezetten kérték, hogy tűzzek műsorra egy kortárs darabot. Ha megnézi ennek a zenekarnak a programját, azt tapasztalja, hogy gyakran kezdik kortárs művekkel a koncertjeiket. Több lehetőséget is ajánlottam a szervezőknek, és örülök, hogy ezt választották: a Dialog mit Mozartnak annyiféle színe, annyi szellemessége és ragyogása van, hogy valahányszor hallottam ezt az Eötvös-művet, mindig rá kellett jönnöm, hogy milyen erősen fordul a közönség felé, rendszerint mindenki arcán széles mosolyt látni, amikor hallgatja.

Elia Octetjéhez: Négy évvel ezelőtt egy budapesti versenyen lehetőségem nyílt egy másik művet vezényelni tőle. Most, amikor a szingapúri konzervatórium kortárs együttesét vezetem, minden félévben más és más 20. és 21. századi darabokon dolgozunk. Tavaly Stravinsky's Oktettje volt műsoron, így megragadtam az alkalmat, hogy most Elia művével foglalkozzunk, amely ugyanolyan a fúvós együttesre íródott, és közvetlenül Stravinsky ihlette. A helyzetet figyelembe véve, ezzel pedagógiai célokat is kitűztem, mert biztos vagyok benne, hogy a fiatal hangszeresek sokat tanulhatnak a mű betanulásából és előadásából.

Miután évekig tanult és dolgozott az Egyesült Államokban és Európában, úgy döntött, hogy visszatér Szingapúrba. Milyennek látja a nyugati zene esélyeit Szingapúrban és általában Kelet-Ázsiában

Miután véget ért a lengyelországi időm, meghívást kaptam a Szingapúri Konzervatóriumtól, egykori alma materemtől. Szingapúrban az volt az első benyomásom, hogy a közönség konzervatívabb. Nemrég azonban előadtunk egy darabot Xenakistól, az Arourát vonósegyüttesre, és a közönség megvadult, elképesztő, hogy mennyire szerették, és ez kellemes meglepetést jelentett számomra. Ez a fajta nyers energia óriási hatással volt arra a közönségre is, amelyik nem ismeri ezt a fajta zenét. Saját együttesemmel, a Wayfarer Sinfoniettával dolgozom, és eltökélt szándékom, hogy a lehetőségekhez mérten kitoljam a programszerkesztés határait. Úgy tűnik, a kortárs zene specialistája lettem: hamarosan a Szingapúri Szimfonikus Zenekart fogom vezényelni két helyi zeneszerző oratóriumának világpremierjével, amelyet koncerttermünk húsz éves jubileumára írt. És továbbra is tartom a kapcsolatomat az európai zenekarokkal: a közelmúltban a torinói Premio Guido Cantellin indultam, és hamarosan visszatérek Magyarországra, hogy a pécsi Pannon Filharmonikusokat vezényeljem, amikor Donghoon Shin Hegedűversenyének ősbemutatójára is sor kerül majd.

Fotó: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Kortárszenei Alaptvány