Pályáját, zenészi alkatát, széles érdeklődési körét alapvetően soproni születése határozta meg, és hogy a magyar/osztrák határrégióban nevelkedett. Sopron történelmi és kulturális múltjának évszázadai és az értékes hagyományokat megőrző zenei élete ideális talaj volt a sokoldalú tehetség számára, a művészi szakma felé indíttatva. Kivételes orgonaművészként és zongorakísérőként ismerték, bár igazi elhivatottsága kezdettől a zeneszerzés volt, így ezt a szakot végezte Viski János vezetésével a Zeneakadémián. Pedagógiai tehetsége már ekkor nyilvánvalóvá vált, és 1957-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként kezdte pályafutását. Később meglehetősen fiatalon, a Zeneakadémián folytatta oktatási munkáját, 44 évesen már mint kinevezett professzor.. Elsősorban zeneszerzést tanított, ezen kívül szinte az összes elméleti tantárgyat - zeneelmélet, szolfézs, ellenpont, zeneelmélet módszertana, kottaolvasás. 1988 és 1994 között az Akadémia rektora volt.
Soproni főleg az énekes és hangszeres zene hagyományos műfajait műveli, bizonyos műfajokhoz híven, de hosszú pályafutása során folytonosan megújítva saját korábbi elképzeléseit is. Szimfóniáin és vonósnégyesein az irodalmi motivációtól a legszubjektívebb dedikációkig a koncepció metamorfózisa jól látható. Korábbi koncertjeihez és duószonátáihoz képest zongoraszonátái (az elmúlt 25 évben több mint 20) új, kísérleti irányba mozognak; részben pedagógiai célokkal írt zongoradarab-sorozatai (elsősorban a Jegyzetlapok, 1974-78) a műfaj legjobbjai közé tartoznak.
Sopronit élethosszig tartó vonzalma a kóruszene, a dalirodalom, a kamarazene és az egyházi zene iránt Sopron régi polgári zenei életében gyökerezik. Ezt példázzák misekompozíciói és más, az elmúlt évtizedekben növekvő mennyiségben jelentkező latin nyelvű művei, Radnóti, Weöres, Rilke és Verlaine által inspirált dalai mellett a Musica da camera tételei, amelyek mélyen ismerik a kamarazenélés lelkét.
Soproni József a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; 1987-ben és 2002-ben Bartók Béla -Pásztory Ditta-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott. (Komlós Katalin nyomán)