A Zulu Nights dél-afrikai népi szöveget dolgoz fel. A mű alapját egy karakteres harmóniamenet adja, amely fölött a kórus tagjai – az amerikai spirituálék gyakorlatához hasonlóan – önálló dallamokat is rögtönözhetnek. Ez különleges szabadságot biztosít az előadóknak, miközben minden megszólalás egyszeri és megismételhetetlen közösségi élménnyé válik.
Az Arctic Dawn alcíme szerint „rituális rondó”. A mintegy háromperces kompozíció Franz Boas inuit népköltészeti gyűjtéséből származó szöveget használ, amely a műben nem csupán irodalmi alapanyag, hanem a zenei szerkezet meghatározó eleme is. A visszatérő formulák egy ősi szertartás atmoszféráját idézik fel, összhangban az inuit kultúra természetközeli, közösségi és spirituális szemléletével. A darab így egyszerre festi meg a sarkvidéki hajnal képét és közvetíti egy távoli kultúra zenei lenyomatát.
A Papuan Lunch ismét más irányból közelít. Míg a zulu és az inuit nyelvű művek történetszerű szövegekre épülnek, addig ez a kompozíció pápua misztikus népmesék tulajdonneveit sorolja fel. A nevek ismétlődő invokálása egyszerre hoz létre izgalmas ritmikai struktúrákat és különös hangzásvilágot, amely a pápua őserdők titokzatos, elszigetelt atmoszféráját idézi meg. A mű a debreceni Nemzetközi Bartók Béla Kórusverseny felkérésére készült, ősbemutatóját a Kodály Kórus Debrecen adta elő Kocsis-Holper Zoltán vezényletével 2026 júliusában.
A három kórusmű közös vonása, hogy nem a népzenei hagyományok közvetlen utánzására törekszik. Balogh Máté a különböző nyelvek hangzásából, ritmusából és kulturális hátteréből merít inspirációt, amelyet saját, kortárs zenei nyelvén formál új egységgé. A művek egyszerre nyitnak ablakot távoli kultúrákra, miközben új előadói kihívásokat és különleges koncertélményt kínálnak a kórusok számára.