„Játékok című zongoradarabjaimat 1973-ban kezdtem írni. 1979-ig, az első négy kötet kiadásáig, ezek a művek csak papírlapokon, kéziratokban léteztek. 1974-ben azonban nyitottam két nagyalakú, szürke borítójú kottásfüzetet, amelybe összegyűjtöttem a számomra kedves darabokat annak a két embernek, akik különleges szerepet játszottak az életemben. Az egyik füzet Kocsis Zoltáné volt, aki ettől fogva mindig ebből játszotta a zongoradarabjaimat és a következő 32 év során időről időre visszaadta nekem (olykor az az én kérésemre), hogy újabb darabokat írhassak bele. Úgy is mondhatom, Kocsis Zoli hangjegyfüzete a barátságunk, kölcsönös tiszteletünk dokumentuma. 

A Mártának adott és folyamatosan gyarapított füzet mást jelentett számomra. Amikor a K. M. hangjegy koenyvetskéje szavakat írtam a címlapra, arra a „Notenbüchlein”-ra gondoltam, amelyet Johann Sebastian Bach állított össze szeretett feleségének, Anna Magdalena Bachnak. 

Ez a füzet közös munkánk és a Mártától kapott, számomra oly fontos erő és ihlet emlékeit és eredményeit őrzi. [...] Nézem a lapozástól elkopott sarkokat, a szakadozott oldalszéleket, és újra megjelennek közös gyakorlásaink, próbáink, hangversenyeink, szép és mozgalmas, zenével töltött életünk emlékei. Márta gondosan beírt ujjrendjeiben, az előadásra vonatkozó sietve bejegyzett utasításaimban és megjegyzéseimben újra hallom az ő játékát, hangját, vitáinkat, küzdelmeinket – együtt megélt 74 évünket.” 

Kurtág György