Decsényi János

Decsényi kezdetben erősen Kodály Zoltán zenéjének hatása alatt állt, később azonban új utakat keresett; zenéjét gyakran befolyásolják más művészeti ágakból származó ösztönzések. Műveinek struktúrája világos, gyakran fogalmaz meg klasszikus mintákat újszerű módon. Bár életműve kórusműveket, filmzenéket, elektroakusztikai darabokat és kísérőzenéket is tartalmaz, legjellemzőbb sajátosságait kamarazenéjében figyelhetjük meg. A kamarazenei műfajok iránti előszeretete határozza meg egész zeneszerzői technikájának kifinomult természetét. Az 1990-es évek folyamán számos elektroakusztikus darabot alkotott a soundscape és a Sonic Art kompozíciós eljárások szellemében.

Életrajza

Decsényi János 1927. március 24-én született Budapesten. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában Sugár Rezső növendéke volt, majd a Zeneakadémián Szervánszky Endre tanítványaként szerezte meg diplomáját 1957-ben. Ekkor már jelentős sikerek álltak mögötte az 1955-ös varsói Világifjúsági Találkozón és az 1956-os vercelli-i zeneszerző-versenyen nyert díjai révén. 1951 és 1994 között a Magyar Rádió zenei osztályán dolgozott szerkesztőként, majd az osztály vezetőjeként; emellett 1974-től ő vezette a Rádió elektronikus zenei stúdióját is. Zenei lektorként egészen 2007-ig a Rádió munkatársa maradt. A bourges-i zeneszerző-verseny zsűritagjaként 25 éven át képviselte a Magyar Rádiót.
Díjai, kitüntetései:

Erkel-díj (1975), Kritikusok díja (1981, 1991), Érdemes Művész (1986), Bartók-Pásztory-díj (1999), Kiváló Művész (2009), Artisjus-díj (2012)