Balázs Árpád (*1937) a budapesti Zeneakadémián Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést, majd 1967-ben Aram Hacsaturjan, illetve 1970-ben Rómában Goffredo Petrassi mesteriskolájában képezte tovább magát. Gazdag életművében a zenés színpadi művek, oratóriumok, kantáták, vonós- és fúvószenekari darabok, hangszeres szóló- és kamaraművek, kórusművek, filmzenék, népdalfeldol-gozások, pedagógiai művek egyaránt megtalálhatók, s több zenei tárgyú, pedagógiai célú könyvet is írt. Memoárkötete, a Válogatott életeim – benne mások mellett a Sztravinszkijhoz, Brittenhez, vagy Sosztakovicshoz fűződő személyes kapcsolatának dokumentumaival – 2012 szeptemberében jelent meg. 1990-től 1998-ig a Magyar Fúvószenei Szövetség alapító elnöke, 1998-tól örökös elnöke. Műveivel hazai es nemzetközi versenyeken több mint 50 díjat nyert. Munkásságát a magyar állam számos kitüntetéssel, többek között 1970-ben Erkel-díjjal, 1981-ben Érdemes Művész címmel, 2000-ben Köztársasági Elnöki Aranyéremmel ismerte el. 2002-ben Magyar Örökség díjjal tűntették ki, Salzburgban pedig az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. A Bodzavirág című kórusművére épülő Mindenki című film 2017-ben elnyerte a legjobb élő szereplős rövidfilmnek járó Oscar-díjat. 2019-ben róla nevezték el Kiskunfélegyháza zeneiskoláját. Öt település díszpolgára. Zeneszerzői stílusát egykori mestere, Farkas Ferenc így jellemezte: „…a divatos áramlatok múló szeszélyeit már növendék korában is gondosan elkerülte. Hű maradt ahhoz a nemes magyar hagyományhoz, melynek első mestere Kodály Zoltán volt… Ami más, ugyancsak népszerű szerzőktől megkülönbözteti, az a műgond, az ízlés és a minden népszerűség mellett is mindig megnyilvánuló művészi igény.”